Oh, so I have a blog ... I kinda all forgot about it. And you may ask why? Well, just because I can. Life has been just so busy and beautiful that we are taking it all in ... and the truth to be told, I have hard time sitting in one place for a long time lately ... that means next to my computer as well. But a lot of things happened in the past two months and I must put them away in a safe place before I forget about them.
First and foremost, I have decided - which should not to be confused with a promise - that I will write this blog from now in two languages. I have been asked and 'scolded' by family many times that I am not being fair to them by writing only in English. BUT it took a recent comment from one of my sweet high school classmate to get the final kick in the hind ~ thanks Ida. So here I go, in Hungarian Please.
Oh, szoval nekem van egy blog-om ... egy kicsit elfelejtkeztem rola. Es kerdezed miert? Hat, mert el tudtam felejtkezni rola. Az elet olyan teljes es szep, hogy inkabb elvezzuk ... es az igazat megvallva nagyon nehezemre esik mostanaban egy helyben ulni hosszabb idore ... es az a szamitogepnel ulesre is vonatkozik. De nagyon sok minden tortent az elmult ket honapban ugy hogy bele kell hogy berakjam okat a kincses ladamba mielott elfelejkezem roluk.
Mindenek elott, ugy dontotte - es ezt nem szabad osszekeverni a 'megigertem'-mel - hogy mostantol ket nyelven fogom irni ezt a blogot. A kedves csaladom mar regota keri es sokszor meg is szidnak hogy nem vagyok igazsagos azzal hogy csak angolul irok. DE az igazi es utolso popoba billentest egy kedves kozepiskolai osztalytarsamtol kaptam - koszi Ida. Ugyhogy itt jovok, magyarul ;o)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment